A következő pár napot hányinger kíséretében, és pirítósok társaságában töltöttem. Energiámat ugyan már egy napon belül visszanyertem, de a szédülés és az émelygés nem akart elmúlni. Anyu persze szobafogságra ítélt egészen a nyár közepééig és a lelkemre kötötte, hogy munkát kell találnom különben addig nem ér véget a büntetésem, ami nem csak szobafogságból, hanem mosogatásból, mosásból, takarításból, főzésből és minden egyéb házimunkából áll. Ezek persze csak a vizsgaidőszakom utáni hetekre vonatkoznak, addig beéri azzal, hogy sehova nem megyek bulizni és „iszogatni”. Persze most nem is vágytam ilyen jellegű szórakozásra, örültem, hogy pihenhetek, és hogy nem kell felállnom. Az ágyban töltött napokat az internet segített átvészelni, és hol Kriszta legújabb véleményét olvastam a mai szórakozó helyek biztonságáról, hol álláshirdetéseket nézegettem. Találtam is pár, talán nekem megfelelő munkát, mint felszolgáló egy étteremben, reggeliztető, esetleg pénztáros. Ezek mind olyanok voltak, amikben volt már tapasztalatom, ráadásul az angol sem jelentett számomra különösebb akadályokat. A sok böngészgetés eredményeként azonban rátaláltam egy olyan hirdetésre, amit egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből: Országos Topp Modell Válogatás.

Az ismertetőben az írták, hogy amatőröknek rendezik, és hogy összesen 3 fordulóból áll, amit közel egy hónap alatt kívánnak lebonyolítani, pont a vizsgaidőszakom után. A legjobb az volt benne, hogy a nyertes egy valódi divatbemutatóra mehet, ahol a legújabb kollekciók darabjainak egyikét viselheti majd, illetve egy teljes portfóliót is készítenek vele, hogy elindulhasson a modellek hosszú és rögös útján. Csupán annyit kértek a jelentkezőktől, hogy adják meg az e-mail címüket, küldjenek pár fényképet, és írjanak néhány sort a személyiségükről és a tanulmányaikról. Nem bírtam megállni, hogy ne jelentkezzek, hiszen régen vártam már ilyen alkalomra, mikor amatőrök indulhattak, és nem csak az volt a díj, hogy te vagy a legszebb, hanem adtak is utána egy kezdő löketet, amivel talán berobbanhatok a „modell bizniszben”. Ráadásul, még valami pénztámogatásról is szó esett, ami külön jól hangzott. Persze ez a modellkedés inkább, csak egyfajta álomként lebegett a szemem előtt, de mindig is vágytam rá, hogy ez legyen, akár csak a mellék állásom is, így pár előnyösebb képet összeszedve, és néhány értelmesebb mondatot írva, végül elküldtem egy e-mailt.

A nap további részében nagyon izgatott voltam, várva vártam a választ, ami valószínűleg, csak pár nap múlva fog megérkezni. Végül nagy türelmetlenségemben feltápászkodtam, és kimentem a szobámból. Anyu a konyhaasztal fölé hajolva próbált valami levél félét olvasgatni, de bármilyen szögből is nézte a levelet nem boldogult vele.

- Anyu, mondtam már, hogy szerintem időszerű lenne lecserélned azt a szemüveget. Semmit nem látsz már vele, így nincs túl sok értelme. – Mosolyogva kihúztam a keze közül a papírlapot, és jól szemügyre vettem mi áll rajta. Valamiféle számla volt, de ijesztően nagy összeg állt rajta. – Anyu ez rengeteg pénz. Mire kell nekünk ennyit befizetni?

- Oh, tehát akkor mégis csak jól láttam azt a plusz nullát a végén. Amúgy meg sajnos fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. Valami külföldi cégtől jött, és apád neve áll rajta. – Anyu nagyot sóhajtott, majd szemüvegét visszatéve a tokba felállt, és folytatta az ebéd elkészítését. Nem is értem, hogy nem lehetett mérges. Engem majd szét vetett az ideg. Hogy képzeli ez az ember, hogy csak úgy küld nekünk egy hat számjegyes összeg befizetésére felszólító számlát?! Gyűlöltem azt az embert, akinek köszönetet kellett volna mondanom azért, hogy egyáltalán létezem. Persze ő sosem akart engem. Amikor anyuterhes lett, váltig állította, hogy a legjobb megoldás, ha elveteti a magzatot, mert csak bajjal járna. Persze ezt nem tudom megcáfolni, valóban sok bajjal járok, de ettől függetlenül, sem anyut, sem engem nem kellett volna elhagynia. Azóta meg küldi haza az egyre nagyobb számlákat, hol Hawaiiról, hol Amerikából, mikor honnan.

- Anyu, ugye nem fogjuk befizetni ezt a számlát is? Az nem a mi bajunk, hogy nincs kifizetve! Majd őt megkeresik, ha nagyon hiányolják ezt az összeget.

- Dóri drágám, sajnos ez nem így működik. A házra még régebben hitelt kellett felvenni, apád pedig remekül úgy intézi ezeket a számlákat, hogy ha nem tudjuk befizetni, akkor a házra terhelik. – Tehát a házra terhelik. Ez egyenlő azzal, hogy ha nem nyögjük ki valahogy ezt a pénzösszeget egy pár hónapon belül, akkor hontalanok leszünk. Fantasztikus. Tényleg munka után kell néznem, hogy anyunak segítsek, mert egyedül biztosan nem fogja bírni. De akkor mi lesz ezzel a modell versennyel?

- Anyu, tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de el kell mondanom, hogy jelentkeztem egy vizsgaidőszak után megrendezésre kerülő modell versenyre, és …

- Hogy mire jelentkeztél? Modell versenyre? Gratulálok, és mennyibe fog még az is kerülni? Mert gondolom, akkor aztán lesz költekezés! És amúgy is hogy gondoltad ezt? Azt mondtam munkát keríts, nem pedig szabadidős tevékenységet! – Anyuból kijött minden feszültség és meg sem várta, hogy kimagyarázzam magamat. Tudtam, hogy talán később kellett volna, mindezt közölnöm, de a lényegét, hogy talán még pénzt is hazahozhatok, és hogy talán még nagy pénzeket is kereshetek rajta nem tudtam elmondani. Az igaz, hogy a költségekbe nem gondoltam bele, de csak nem lehet annyira húzós. Remélem…

Bárhogyan is próbáltam, anyut most nem lehetett lenyugtatni, így inkább visszavondulót fújtam, és bementem a szobámba. Lapozgatni kezdtem az egyetemi füzeteimet, és persze Kriszta lemásolt jegyzeteit, tekintve, hogy a holnapi naptól kezdve beindul a vizsgaidőszak. Sokat nem töltöttem tanulással, mert nekem csak két vizsgám volt, mivel évközben egész sokból sikerült megszereznem jó jegyeket, és csak kettő volt ezeken felül vizsgaköteles. Ezek viszont szárazak, és mérhetetlenül unalmasak voltak számomra, így egy, maximum két órányi tanulás után fel is hagytam a kísérletezéssel, hogy én bármit is készüljek. Bíztam benne, hogy bőven elég lesz az, amit átolvasás szintjén megjegyeztem az anyagból. Kriszta persze már teljesen pánikot, mivel ő már tegnap is vizsgázott. Neki összesen négy vizsgát kell tennie, és az egyik különösen nehéznek ígérkezik.

****

A vizsgáimat követő napokban kaptam egy válasz e-mailt a modellversennyel kapcsolatosan, ahol egyrészt közölték velem, hogy az elbeszélgetésre, ami megelőzi az egész versenyt, behívtak.

 „Kedves Dorottya!

Mind a zsűri, mind az OTMV szervezők úgy gondolják, hogy van keresni valód, a versenyen, így arra kérünk, hogy június 15.-én – jövő hét kedden – jelenj meg egy elbeszélgetésen, ahol mind a szervezők, mind a zsűri megismerhet. A külsődre természetesen már itt is adj, de nem kell túlzásokba esni.

A verseny menete:

Összesen három fordulón kell majd részt venni, amennyiben tovább jutsz, és ez összesen egy, maximum egy és fél hónapot igényel a nyaradból. Az első fordulóban saját ruhatáradból kell majd megvalósítani a feladatot, ami csupán csak annyi lesz, hogy valamely rád kisorsolt ország kultúráját jelenítsd meg magadon. Ebben az öltözékben, pedig egy fotózáson kell majd részt venned, ahol 20 képed lesz bebizonyítani, hogy tudsz modellként pózolni a kamerák előtt! A második és a harmadik forduló feladatai egyelőre még nem ismertethetők, további információkat, az elbeszélgetés alkalmával kapsz!

Addig is kellemes készülődést!

Üdvözlettel: R.V.”